Terepfutás Bükkszentkereszten. Dodóbácsi emlékverseny.
Mottó: Legyőztek és ennek nagyon örülök!!! :-)
Kicsit talán fura, hogy így kezdem ezt a beszámolót a mai versenynapról. Alább azonban megmagyarázom miért is örültem a vereségnek. Edzés jelleggel egy jó hétvégi terepes iramfutás reményében utaztunk fel Bükkszentkeresztre a Terepfutó Suli diákjaival. A legkisebb és a legnagyobb is ott volt a csapatból. :-) Az előbbi még csak óvodás, míg az utóbbi már junior korú atléta. A verseny számomra nem kezdődött túl jól, mert sajnos előző este belázasodtam. Úgy volt, hogy nem is futhatok. Aztán reggelre csodás módon elmúlt a lázam, de igen cudarul éreztem magam. Szerencsére a gyerekek jól voltak, tele energiával. Némi sétával eljutottunk az öltözőtől a rajt-cél területig. Itt Kovács Attila a verseny főrendezője, tartott egy kis eligazítást és megemlékeztünk a verseny névadójáról is.
Jöhetett a rajt. A kicsik(Orsi, Andris és Koppány) 1 körös versenyben indultak, ami 5 km volt. A nagyok (Iván Levi, Gyenes Donát, Tömpe Jakab, Farkas Balázs és jómagam) a 2 körös 10 km-es versenyszámban indultunk. Rajt után a kis csapatunk egyből az élre állt. Jakab és Levi diktálták a tempót, én szép komótosan követtem őket pár méter távolságból. nem szerettem volna rögtön az elején ellőni a puskaport, ráadásul egy jó nagy emelkedővel kezdődött a pálya. Hamar leszakítottuk a derékhadat. Jött egy hosszú sík, de nagyon saras rész. az eső is folyamatosan esett, emiatt tovább ázott a pálya. Figyelni kellett minden lépésre. A fiatalok igen kemény tempóban nyomták, már azt hittem engem is leráznak. Azért összekaptam magam. Az első kör végére még teljesen együtt volt a társaság. Doni szakadt le közvetlenül a kör vége előtt, mert elesett a sárban. de jött tovább becsülettel. Az első kör 20.04 lett. Hmmm... 4 perces átlag nem is rossz. Jött a második kör elején ismét a nagy emelkedő, ahol élre álltam és igen kemény tempót diktálva húztam a fiúkat. Ők pedig nem tágítottak, ott lihegtek a nyomomban. Az emelkedő tetején kicsit félre állva előre engedtem a gyorslábú legényeket. Ők pedig el is léptek. alig tudtam tartani a tempót velük. Ismét dagonya és sík, majd enyhe emelkedős rész. A cél közeledtével előbb Jakab váltott iramot és húzta meg, majd Levi. Balázs kicsit leszakadt. én úgyszintén. Figyeltem elől a csatát és mosolyogtam magamban. De jó így látni őket! :-) Jött a finis és Levente iramváltása volt a végső döfés mindenkinek. Így ő ért be elsőnek, majd közvetlenül mögötte Jakab, majd Balázs. Én a 4. helyen kullogtam be... De nagyon boldog voltam. Láttam a tanítványaimat szépen és okosan futni. valamint igazolva láttam, hogy a munkánk jó úton halad. Hát ezért örültem jobban az ő győzelmüknek, mint ha én nyertem volna. Így van ez rendjén. Jön az őrségváltás.
A kicsik közben már régen célba értek, nem is akár hogyan. Orsi megnyerte a versenyt!!! Mármint abszolút kategóriában!!! Ő lett a női győztes. Elég furán is mutatott a női dobogó.
Koppány a 2. lett szinten az összes férfi induló között. Alig 9 éves!!! Andriska (7 évesen) 4. lett a férfiak között!!!
Gratulálok minden versenyzőnek!!! Szép nap volt ez!
