Az Aggteleki táborunk végén néhány kifejezetten hegyi futásra szakosodott versenyzőnkkel a Magas-Tátrába utaztunk, hogy ismerkedhessünk a valóban technikás magashegyi pályákkal. Első napon feltúráztunk a Zöldtavi házhoz, ahol a szállásunk elfoglalása után átöltöztünk és indultunk egy kemény hegyi futásra a Nagymorgás hágó felé. Ez egy extra technikás pálya. Még láncos betét is van benne. A kis futóink azonban remekül vették az akadályokat és felfutottunk majdnem a hágó tetejéig. Menet közben még egy zergével is találkoztunk. Lihegve, és megilletődve torpantunk meg a hegyifutás igazi profi képviselője előtt. Ő pedig csak komótosan odébb ballagott az ösvényen. Nem zavartatta magát. Visszatérve a házba, este nagy kártyapartival múlattuk az időt elalvásig.
Reggel korán ébredtünk, csodás napsütésre. Gyorsan össze is szedtük magunkat és egy kemény edzésre indultunk először a sárga turista úton lefelé, majd ugyanitt felfelé. Ezután pedig felfutottunk a piros úton a magistralen a Fehér tóhoz.Ez is nagyon technikás szakasz volt. A kis futóink jól bírták a strapát. De azt is megtapasztalhatták, hogy a magas hegyi futás bizony nem játék. Hanem kőkemény sport. Ahol egy pillanatra sem lankadhat a figyelem és a koncentráció. Mert bizony gyorsan lesérülhet aki nem figyel.
A reggeli futás után elbúcsúztunk Farkas Balázséktól, akik a Fehértavi csúcsra indultak. Mi többiek pedig lefelé a Nagy-Fehér tó érintésével vissza az autóhoz. A reggeli futás után még több óra nagy hátizsákkal való gyaloglás bizony elég kemény. De a Tátra most is minden fáradtságért kárpótolt. Mert az egyik legszebb hegység. Edzőterepnek pedig ideális.
