(Amikor a tehetség és a szorgalom találkozik, megszületik a bajnok.)
Végre sikerült némi időt szakítani, hogy részletesen is beszámoljunk a hétvégi versenyek eredményeiről. Mert bizony ismét országos bajnokságot rendezhettünk Miskolcon, az Atlétikai Centrumban. (A verseny rendezője az MVSI volt,a MASZ megbízásából) Mint házigazdák, természetesen hazai versenyzőket is csatasorba küldtünk. :-)
A Terepfutó Sulit 3 kiváló atléta képviselte: Farkas Orsolya, Czinege Dávid és Kovács Máté. Orsi és Máté az újoncok között versenyzett, Dávid pedig a serdülők között. Óriási mezőnyök gyűltek össze szinte minden versenyszámban. Közel 1400 nevezés érkezett. Tehát mindenki eljött, aki számít ezekben a korosztályokban.
Szombaton először Farkas Orsi tehetett próbát 600 m-es síkfutásban. Mivel elég sokan neveztek, ezért két futamot indítottak. Orsi szerencsére a második, erősebb futamba került. Győzelmi esélyek nem igazán voltak, hiszen a táv nemzetközi szinten is egyik legjobbja Babinyecz Anna, természetesen ott volt a mezőnyben. Viszont a dobogóért még volt lehetőség küzdeni. Orsi mindent meg is tett, és 400 m-ig a 2. helyen futott, de sajnos most még nem volt elég a gyorsasága, belassult az utolsó 200 m-en, ezért végül a 7. helyen ért célba 1.49.53-as idővel. Nem keseregtünk, hiszen neki vasárnap volt a fő száma, vagyis a 2000 m. Bemelegítésnek jó volt ez a futás. Következett Kovács Máté, aki szintén 600 m-en indult az első napon. Bár sokáig töprengtünk, hogy esetleg 1000 akadályon kellene, de végül a gyorsabb futást igénylő táv mellett döntöttünk. (Meghagytuk szekszárdi barátainknak az akadályt :-) ) Máté még csak alig 10 hónapja csatlakozott a csapatunkhoz, de már a legjobbak közé sikerült felküzdenie magát szorgalmával és elképesztő munkabírásával. Sőt inkább munka igényével!!! sajnos betegségek miatt a fedett pályás szezont ki kellett hagynia, ezért ez volt az első éles versenye pálya országos bajnokságon. Látva az edzésidőket és ismerve a mezőny legjobbjait, titokban még dobogóról is álmodoztunk. Rajt után meglepődve láttam, hogy a mezőny végén fut az első kanyarban. Nem szokása kocogósra venni a figurát, éppen ellenkezőleg általában túl erősen szokott kezdeni. Az első meglepetést már csak az múlta felül, hogy 200 m után sem nagyon ment előrébb. kiabáltunk neki rendesen, hogy kezdjen már el futni, mert az eleje nagyon elment. A két UTE-s fiú irgalmatlan tempóban vágtatott elől. Na ennek már a fele sem tréfa... Űztük, hajtottuk Mátét aki lassan végre elkezdett tempót váltani és szépen jönni előre. Csak már közben elfogyott a táv. A célegyenesben még pörgette rendesen, de nem tudott már felérni a dobogóra. Végül 1.40.06-os idővel az 5. helyen ért célba. Mikor kérdeztük, hogy mi történt, kicsit zavartan azt mondta, hogy még be sem melegedett a futásba, elfelejtett időben iramot váltani, ráadásul nagyon elaludt a rajtban és már csak a mezőny után futott... Láttam, hogy el van kenődve, de nyugtattuk, hogy vasárnap a 2000 m-en lesz idő és lehetőség javítani. Biztató volt, hogy szinte félgőzzel és kocogva is ott tudott lenni az élmezőny közelében. Na meg kellenek a versenyek is, hogy rutint szerezzen. Szombaton hátra volt még 1500 m akadályon Czinege Dávid. Szegény a verseny előtti héten lebetegedett és nem tudott edzeni, de a legrosszabb az volt, hogy teljesen legyengült a fertőzéstől. Sokáig úgy volt, hogy nem is indul, mert nincs értelme. Végül azonban kérte, hogy nevezzük be, mert ha más nem, edzésnek még jó lesz ez a verseny. Valóban így is lett. Bár hősiesen küzdött és keményen lefutotta a távot, elmaradt az egyéni csúcsától és a helyezés is messze volt attól, amit valójában tud (7. hely, 5.3227-es idő). De újabb tapasztalatokkal lett gazdagabb, ráadásul kiváló edzés volt verseny körülmények között.
Elérkezett a vasárnap. Most már a hosszabb távokon volt a sor. Orsi 2000 m-en indult, ahogy Máté is. Előbb a hölgyek rajtoltak, egy frissítő záport követően. Előzetesen megbeszéltük, hogy nagyon óvatosan kell kezdenie. Mivel most sok edzése kimaradt az elmúlt időszakban, nem volt még igazán jó az állóképessége. Könnyű utazó tempóban egyeztünk tehát meg és majd a végén abból kellett hajrázni. Nos...szóval...nem ez történt. Orsi a rajt után sajnos azonnal az élre állt és iszonyat tempóban megvezette az első kört. Mikor odaért elém, torkom szakadtából üvöltöttem, hogy LASSABBAN!!! NYUGI!!! De hiába. Szinte lelki szemeimmel láttam, ahogy a "kalapácsos ember" szép lassan besétál a pályára és egy jó nagyot üt a kisasszonyra, ami már a második kör végén meg is történt. Elkezdett belassulni. Küzdött és hajtott, de elfogyott a levegő és az erő. Nem adta fel és végig tolta ahogy csak bírta, de így most messze elmaradt a várt eredménytől (9. hely és 7.45.05-ös idő). Tanulópénz megvolt. Még nagyon ráér, hiszen kis újoncka, akinek nagyon sokat kell még tanulnia. Ha szorgalmasan készül fantasztikus futó lehet belőle.
Jött a nap egyik leginkább várt versenyszáma. 2000 m az újonc fiúknak. Miért is vártuk annyira? Mert ott volt a mezőnyben az előző nap szenzációsan futó Szeges Richárd, aki 3.04-es idővel nyerte az 1000 m akadályt, valamint ugyanennek a távnak a 2. helyezettje, Veres-Nagy Soma, aki szintén elképesztő időt futott. Valamint Szekszárdról Felkl Benjámin, aki szintén nagy ellenfele a mi kis tehetségünknek, Kovács Máténak. Mert ez a versenyszám Máté fő távja volt itt az OB-n. Erre éleztük ki a formáját és egy érdekes, de nagyon kockázatos taktikát találtunk ki. Jobban izgultam szerintem, mint a versenyzők, bár rajtuk is látszott a feszültség. Mint sok kis oroszlán jártak fel-alá a rajtvonal mögött. A bemelegítés jól sikerült erő és sebesség rendben volt. Már csak ki kellett hozni a testből, amit a lélek akart.
Elrajtoltak! Nekem kb. úgy remegett a kezem amiben a stoppert tartottam, hogy alig tudtam elindítani. Szóval mit is beszéltünk meg? Tudtuk, hogy iszonyat jó az állóképessége. Ezt bizonyította több hosszú futáson, amikor még az ifi, sőt junior korú csapattársaival is tudta tartani a lépést 5-6 km után is. A végsebessége még nem túl nagy ezt is tudtuk. Tehát nem tartottuk ésszerűnek, az utolsó 200 m-re hagyni a döntést. Ezért a következőben egyeztünk meg: egy lendületes kezdés után átadja a kezdeményezést a vállalkozó kedvű ellenfeleinek és beáll a 2-3. helyre. ott szépen elutazik 3 kört. Ekkor, két körrel a vége előtt egy nagyon erős iramváltással, az élre áll és maxra megfutja az utolsó 800 m-t. Ez nagyon rizikós volt. Párás melegben és amúgy is elég erős tempójú utazó futásból kevesen képesek ezt megvalósítani. Máté megígérte, hogy megteszi. Már csak látni kellett a gyakorlatban, hogy mi lesz ennek a vége... Az első kanyar után amit még elől futott, szépen visszavett a tempóból és átadta a vezető pozíciót a két nagy riválisának. Az akadályfutás dobogósai tehát az élre álltak és egész kemény tempóval meghúzták a mezőnyt, ami egy kör után már jól el is húzódott, egy soros lett. Mindenki szépen a belső ívet kereste és a szélárnyékot. Elől jól húzott a "mozdony" vitte a sort ahogy kell. Sőt, egyre fokozta a tempót. Félő volt, hogy ebből nehéz lesz még váltani és még rátenni egy lapáttal. Máté arca rezzenéstelen volt. Majdnem zárt szájjal futott a 2. helyen 2 kör után. Látszott, hogy nem erőlködik és ez biztató volt. A hosszú egyenesben, a 3. körben megint megpróbált elszakadni az élen futó az üldözőktől és még jobban megnyomta. Máté tapadt, mint a csiríz. Jött az utolsó két kör. Ahogy odaértek a célvonalhoz, Máté kilépett és valami elképesztő tempóval megindult. Pont amikor már mindenkinek elkezd fájni, amikor már mindenki az utolsó körre próbálna rápihenni, hogy tudjon hajrázni, ő megindul. De még hogy! Azonnal el is szakadt az üldözőktől. Szeges Richárd, a Titán SC kiválósága azért még lereagálta ezt a tempóváltást, de nem tudott eléggé felzárkózni. Egyre nőtt a távolság. Többen megemlítették, hogy ebből nagy halál lesz. Ez még nem az utolsó kör, tudja ez a srác, hogy van még egy köre? Ilyen kérdések röpködtek. Tudta bizony de mennyire. Nagyon élt a pályán és nagyon észnél volt. Becsöngették az utolsó kört és csodák csodája, még gyorsított. Tehát volt még egy fokozata. Félelmetes látvány volt ez. Nekem a hangom is elcsuklott, amikor sprintelve befordult a célegyenesbe, majd pedig átrobogott a célvonalon elsőként, égbe emelve a karját! MEGVAAAN!!! Megcsinálta! én úgy leizzadtam, mint aki lefutott egy marathon. Kezem-lábam remegett és csak néztem, ahogy ez a kis fickó széles vigyorral az arcán odaszalad a szüleihez és megöleli őket. Ekkor néztem csak az órára: 6.26.66!!! elképesztő egyéni csúcs!!! Kovács Máté magyar bajnok!
Nem rohant azonban el az újdonsült győztes, hanem maradt még egy kicsit, hiszen jó barátja, csapattársa következett 3000 m síkfutásban. Jött tehát szurkolni. Dáviddal itt is azt beszéltük meg, hogy edzőversenynek tekintjük, a jövő heti Hegyi OB-ra. Jó kis iram edzés és semi más. Ne legyen tehát teher a lelkén. Szőke Gergő egyik tanítványa is futott és megbeszélték, hogy majd megpróbálják segíteni egymást. Istlstekker Balázs és Dávid is betegeskedésből felgyógyulva messze a formájuktól álltak tehát rajthoz. A cél a tisztes helytállás volt. Ezt pedig mindketten kiválóan teljesítették is. Dávid végül 15 helyen, 11.11.92-es idővel ért célba. Következik a Hegyifutó Országos Bajnokság!
Miközben zajlott az OB, azalatt két szakadár csapattársunk, Szentendrén versenyzett, a Skanzen futáson. Zibrinyi Luca és Erdődi Péter. Luca a múlt évben megnyerte a versenyt. Peti most először indult rajta. Mindketten szuper teljesítményt nyújtottak és egyéni csúcsokat futottak a 3,5 km-es távon. Luca idén 3. helyet szerzett, mert most jóval erősebb volt a mezőny mint régebben. Petike 12. lett abszolútban, de még nagyon fiatalon, hiszen 2009-es születésű!!!
GRATULÁLUNK!
